Világszerte találunk ninjutsut oktató klubokat, többféle stílus vagy márkanév égisze alatt. Nincs könnyű dolgunk, ha meg akarjuk határozni, mi a közös ezekben, hiszen elvileg mind ninjutsu vagy magyarosan nindzsucu, de valahogy mégis mindegyik más. Nyilván mindegyik japán eredetű, és valamilyen szinten kapcsolódik a nindzsák tudásanyagához. A Bujinkan is ninjutsu, hiszen részben ősi ninjutsu iskolák tudásanyagát örökíti tovább, ráadásul Hatsumi egykori mestere, Takamatsu sensei családi vérvonala alapján is nindzsa volt - ami persze nem azt jelenti, hogy éjjelente fekete ruhában ugrált a háztetőkön. Hatsumi sokáig ninjutsunak hívta az általa oktatott stílust, de a nindzsafilmek miatt inkább átnevezte előbb budō taijutsura, majd ninpō taijutsura. Nem akarta ugyanis, hogy a tanítványok a filmek által sugallt torz képet akarják belelátni a Bujinkan mozgásanyagába.
A jutsu a japán nyelvben valamiféle készséget, technikát, művészi stílust jelöl. Számos karaktert tehetünk a kifejezés elé - biztosan te is hallottál már néhányat. Esetünkben most a tai, illetve a nin szavak a leginkább relevánsak.
A tai többek között testet jelent, azaz a taijutsu a testünkkel (vs eszközökkel) végzett művészet, technikák ősszessége. A budō taijutsu ehhez hozzáilleszti a harc, a harci út fogalmát, így lényegében fordíthatjuk így is: a testünkben rejlő harci készség, a testünkkel megvalósított harci technikák.
A nin szócska már leírásában különleges (a legrégebbi eredetű japán írás a kínaiból átvett képírás): két jelből áll, felül kard, alul szív a vonalak jelentése. A teljes karaktert jellemzően úgy fordítják, hogy ‘elvisel’, ‘fenntart’, vagy ‘elrejt’, ‘beoson’, ‘kém’ (a szövegkörnyezet függvényében). Ezt jelenti a ninpō is. A ninjutsu vagy ninpō taijutsu tehát olyan készség, amit kitartóan gyakorlunk, vagy olyan technikák, amiket elrejtünk. Innen jön az a legenda, hogy a nindzsák képesek voltak láthatatlanná válni. Minderről részletesebben a blogbejegyzéseink között olvashatsz majd még.
Térjünk most vissza a Bujinkan technikáit megalapozó iskolákhoz! Egy-egy iskola anyaga ember-ember közötti tudástranszfer révén száll mesterről mesterre: az iskola élén a mindenkori Sōke áll. Egy Sōke (örökös) feladata, hogy továbbadja és fejlessze mindazt a tudást, amit a mesterétől kapott. Hatsumi mester összesen 9 tradicionális japán harcművészeti iskola “örököse”, azaz tulajdonosa. Ebből 3 kötődik a nindzsák, 6 pedig a szamurájok harci tudásanyagához, művészetéhez. Ez a kilenc rendszer kiegészíti egymást, de nem keveredik össze. Hatsumi volt az első, aki a 9 iskola anyagát szintetizálta, és az eredményt – egyfajta alaptudást – külön mozgásrendszerré formálta. Így született meg a Bujinkan.
A nindzsaiskolák érdekes, komplex, és sokszor tényleg rejtélyes ismereteket szintetizáltak, amikbe beletartozott az időjárás előrejelzése, a hídépítés, a robbantás, a lopakodás, vagy a vakítópor készítése. Az edzéseink ugyan nem ezek gyakorlásával telnek (sajnos?) - fura is lenne - de azért Hatsumi mester néha beszélt nekünk ezekről a komplexebb ismeretekről is. És hogy akkor mivel is telnek az edzéseink? Itt találsz erről további olvasnivalót.
A tudás hatalom - jól teszed, hogy tájékozódsz. De kipróbálnád az edzést is?
KÖVESS MINKET