A fejlődés (edzés) helyszíne: a dōjō
2025.06.02.
A harcművészet gyakorlása egyenlő önmagunk meghaladásával, mentális gátak áttörésével, a véget nem érő fejlődés lehetőségével. A Bujinkan szellemisége, valamint a dōjō vezetője lesz ebben az iránytű a tanítványok számára. Még mielőtt a dojo szakrális, morális, rituális, etimológiai aspektusát áttekintjük, fogadjátok egy részletet Szung Szán Zen Mester beszélgetéseiből. Egyik tanítványa a dharma-beszéd után – melyeket általában egy kóan-nal nyitnak meg a mesterek – odament hozzá. A címe: Az el nem érés az elérés.
(...)
– Rendben, mondd meg nekem, hogy mi a jó? – kérdezte a zen mester.
– Jó a gondolkodás.
– Ki hozta létre?
– Én.
– Honnan jön ez az én?
– Hát az énből.
– Érted ezt a szót, hogy „én”, de nem tapasztaltad meg az igazi önvalót. Honnan jön az én?
– A gondolkodásból.
– A „gondolkodás” szintén csak egy szó. Honnan jön a gondolkodás?
A tanítvány eltűnődött egy darabig, azután tagoltan így válaszolt:
– Tényleg nem tudom.
– Ez az! – válaszolta a zen mester. – Ez a nem tudható. Nincsenek szavak és nincs beszéd - csak a nem tudható van. A nem tudható a gondolatok elvágását jelenti. A gondolatok elvágása a teljes üresség. Ez a felébredés kezdete.
(...)
(Szung Szán Zen Mester beszélgetései: Az el nem érés az elérés (részlet))
(Kép forrása)
”A kongan (koreai, japánul kóan) – paradox és irracionális történet, melyet a zen tanítók használnak az interjúk során. A kóan célja, a megkülönböztető gondolkodás elvágása, hogy így elősegítsék az ember igazi természetének a meglátását.” Olvasható a ZenTükör 1995-ös számában. A csavaros történet elmesélése után a mester megnyitja a lehetőséget a hallgatóság számára, hogy a bennük feljövő kérdéseket megosszák a résztvevőkkel. A részlet példázza, milyen az, amikor a zen mester bölcsessége a tanítvány útkeresését egyengeti.
Képzeljük el, hogy a kitesznek minket egy zátonyra az óceán kellős közepén és épp dagály van, a vízszint folyamatosan emelkedik, a hullámok pedig erősödnek. A természet elementáris ereje testünkre és lelkünkre hatással van.
A dōjō-ban hasonló zajlik, a kyu-s (később dan) program lehetővé teszi, hogy a tanítvány (leendő Harcos) fokozatos, egyre összetettebb szituációkkal találkozzon, legyen szó technika tanulásáról, vagy bizonyos élethelyzetek szimulációjáról. A hullámok erőssége, a dagály mértéke, az időjárás változékonysága, a zátony alakja a dōjō mesterétől függ: így tudja optimálisan beállítani, hogy mindenki a saját szintjén tudjon fejlődni a következő fokra. Egyénenként változik, hogy a fejlődés útja milyen görbét vesz fel, milyen sebességgel halad, erről részletesen itt tudtok még olvasni. Ilyen értelemben a technikák tanulása és megoldása, helyes véghezvitele felér a kóanok bölcsességeivel.
A hangsúly a szellemi oldalon helyezkedik el. Természetesen a gyakorlás energiáit mindig tudja az emelni, ha a térben ott vannak az oltárok, a Sōke képe, aki előtt a rituálékat be lehet mutatni.
(Kép forrása)
A dōjō vezetőjének szellemi emelkedettsége meghatározza az órák minőségét. Ez lehetőséget teremt arra, hogy a budo (harcos útja) során a kezdeti tudatos értelmezésből és gyakorlásból egy folyamatos, gondolkodás-nélküli mozgáskultúrába transzformálódjon.
„Piros jön, a tükör piros. Sárga jön, a tükör sárga. Víz tűnik fel, és a tükörben ott a víz. Itt egy ajtó, a tükörben is ajtó van. Ha nem gondolkodsz, a tudatod ugyanolyan, mint egy tükör. Csak olyan, mint ez. Így az igaz üresség a tiszta tudat. Az eredeti tiszta tudatban nincs név és forma. Semmi sem jelenik meg vagy tűnik el. Minden dolog úgy van, ahogy épp van. Ha gondolkodsz, álomvilágban élsz. Vágj el minden gondolkodást és ébredj fel.”
Hivatkozások:
https://zen.hu/wp-content/uploads/2024/05/zt8_-_1995_-_3evf-3.pdf
https://mushinkaratese.wordpress.com/2016/03/23/10-japan-szo-amit-rosszul-hasznalnak-a-karateban/
Yuugen Útikönyv
https://deeperjapan.com/journal/the-mind-of-no-mind-zen-buddhism-samurai-and-martial-arts-in-japan
Alan Watts: a Zen Útja
https://worthingaikido.wordpress.com/2012/07/15/etiquette-at-a-shodokan-aikido-dojo/
https://stlbujinkan.com/hatsumi.html
2025 © Bujinkan Yuugen Budapest Dojo
A harcművészet gyakorlása egyenlő önmagunk meghaladásával, mentális gátak áttörésével, a véget nem érő fejlődés lehetőségével. A Bujinkan szellemisége, valamint a dōjō vezetője lesz ebben az iránytű a tanítványok számára. Még mielőtt a dojo szakrális, morális, rituális, etimológiai aspektusát áttekintjük, fogadjátok egy részletet Szung Szán Zen Mester beszélgetéseiből. Egyik tanítványa a dharma-beszéd után – melyeket általában egy kóan-nal nyitnak meg a mesterek – odament hozzá. A címe: Az el nem érés az elérés.
(...)
– Rendben, mondd meg nekem, hogy mi a jó? – kérdezte a zen mester.
– Jó a gondolkodás.
– Ki hozta létre?
– Én.
– Honnan jön ez az én?
– Hát az énből.
– Érted ezt a szót, hogy „én”, de nem tapasztaltad meg az igazi önvalót. Honnan jön az én?
– A gondolkodásból.
– A „gondolkodás” szintén csak egy szó. Honnan jön a gondolkodás?
A tanítvány eltűnődött egy darabig, azután tagoltan így válaszolt:
– Tényleg nem tudom.
– Ez az! – válaszolta a zen mester. – Ez a nem tudható. Nincsenek szavak és nincs beszéd - csak a nem tudható van. A nem tudható a gondolatok elvágását jelenti. A gondolatok elvágása a teljes üresség. Ez a felébredés kezdete.
(...)
(Szung Szán Zen Mester beszélgetései: Az el nem érés az elérés (részlet))
(Kép forrása)
”A kongan (koreai, japánul kóan) – paradox és irracionális történet, melyet a zen tanítók használnak az interjúk során. A kóan célja, a megkülönböztető gondolkodás elvágása, hogy így elősegítsék az ember igazi természetének a meglátását.” Olvasható a ZenTükör 1995-ös számában. A csavaros történet elmesélése után a mester megnyitja a lehetőséget a hallgatóság számára, hogy a bennük feljövő kérdéseket megosszák a résztvevőkkel. A részlet példázza, milyen az, amikor a zen mester bölcsessége a tanítvány útkeresését egyengeti.
Képzeljük el, hogy a kitesznek minket egy zátonyra az óceán kellős közepén és épp dagály van, a vízszint folyamatosan emelkedik, a hullámok pedig erősödnek. A természet elementáris ereje testünkre és lelkünkre hatással van.
A dōjō-ban hasonló zajlik, a kyu-s (később dan) program lehetővé teszi, hogy a tanítvány (leendő Harcos) fokozatos, egyre összetettebb szituációkkal találkozzon, legyen szó technika tanulásáról, vagy bizonyos élethelyzetek szimulációjáról. A hullámok erőssége, a dagály mértéke, az időjárás változékonysága, a zátony alakja a dōjō mesterétől függ: így tudja optimálisan beállítani, hogy mindenki a saját szintjén tudjon fejlődni a következő fokra. Egyénenként változik, hogy a fejlődés útja milyen görbét vesz fel, milyen sebességgel halad, erről részletesen itt tudtok még olvasni. Ilyen értelemben a technikák tanulása és megoldása, helyes véghezvitele felér a kóanok bölcsességeivel.
Mi a dōjō?
Etimológiai szempontból a dōjō szanszkrit eredetű. Szakrális tereket jelöl, ahol az egyének különböző gyakorlások révén a megvilágosodás felé törekednek. Japában a „do” utat, átjárót, forgalmat, addig a „jo” helyet, alkalmat, helyzetet jelent. Érdemes leszögezni, hogy a dōjō értelmezése nem arra a térre szűkül, ahol tatami és bordás fal van, ennél sokkal elasztikusabb. Minden esetben dōjō-t csak az alapíthat, aki már elérte az 5. dant az útja során.A hangsúly a szellemi oldalon helyezkedik el. Természetesen a gyakorlás energiáit mindig tudja az emelni, ha a térben ott vannak az oltárok, a Sōke képe, aki előtt a rituálékat be lehet mutatni.
(Kép forrása)
A Bujinkan szabályzata
Masaaki Hatsumi Sōke gondolatai és meglátásai szolgálanak a Bujinkan jelenlegi szabályzatának alapjául, melyhez gyakorlati útmutatást biztosít a Yuugen Budapest Dojo kiegészítése. A leendő Harcos a belépéskor ezeket megismeri és elfogadja. „Gokuro Sama Deshita”, vagyis: „Tisztelet a fájdalmas erőfeszítésért”. A kölcsönös tiszteletadás és a korlátok meghaladása megadja a harcművészet alaphangját, hogy a fejlődés érdekében ki kell lépni a megszokottból, ami néha igen, fájdalommal is járhat. Ugyanakkor a közösség ereje és az önfejlesztés közös megtapasztalása folyamatos motiváló hatása nem marad el. Nagyvonalakban erkölcsi, fizikai, egészségügyi és jogi aspektusai vannak az írásnak, ezáltal biztosítva van egy tiszta és átlátható keret azok számára, akik az útra térnek.Rituálék a mindennapokban
Belépéskor és kilépéskor meghajlás (Shizen Rei). Gondolatok csendesítése, majd hagyni, hogy a testeddel harmóniába kerüljél. A dōjō területén az utcán hordott lábbelit le kell venni, így mezítláb, zokniban vagy tabiban lehet a gyakorlást folytatni. Az edzés formális rituáléja kezdéskor és záráskor sorakozás és közös tiszteletadás.A dōjō vezetőjének szellemi emelkedettsége meghatározza az órák minőségét. Ez lehetőséget teremt arra, hogy a budo (harcos útja) során a kezdeti tudatos értelmezésből és gyakorlásból egy folyamatos, gondolkodás-nélküli mozgáskultúrába transzformálódjon.
„Piros jön, a tükör piros. Sárga jön, a tükör sárga. Víz tűnik fel, és a tükörben ott a víz. Itt egy ajtó, a tükörben is ajtó van. Ha nem gondolkodsz, a tudatod ugyanolyan, mint egy tükör. Csak olyan, mint ez. Így az igaz üresség a tiszta tudat. Az eredeti tiszta tudatban nincs név és forma. Semmi sem jelenik meg vagy tűnik el. Minden dolog úgy van, ahogy épp van. Ha gondolkodsz, álomvilágban élsz. Vágj el minden gondolkodást és ébredj fel.”
Hivatkozások:
https://zen.hu/wp-content/uploads/2024/05/zt8_-_1995_-_3evf-3.pdf
https://mushinkaratese.wordpress.com/2016/03/23/10-japan-szo-amit-rosszul-hasznalnak-a-karateban/
Yuugen Útikönyv
https://deeperjapan.com/journal/the-mind-of-no-mind-zen-buddhism-samurai-and-martial-arts-in-japan
Alan Watts: a Zen Útja
https://worthingaikido.wordpress.com/2012/07/15/etiquette-at-a-shodokan-aikido-dojo/
https://stlbujinkan.com/hatsumi.html
2025 © Bujinkan Yuugen Budapest Dojo
KÖVESS MINKET