Titkos harcmodor?
A világon több keretrendszerben oktatnak Ninjutsu-t, de ezek között stabil közös metszetet találni nem mindig könnyű feladat. Nyilván mindegyik japán eredetű, és valamilyen szinten kapcsolódik a ninják tudásanyagához. Ennek a stílusnak a hivatalos neve ninpo taijutsu, de legtöbbször egyszerűen ninjutsu-nak hívjuk.
Az 1990-as évekig Hatsumi Sensei a Bujinkan mozgásanyagát Ninjutsu-nak nevezte. Akkoriban azonban olyan torzzá vált a média által generált, a valóságtól sokszor nagyon elrugaszkodott ninja-kép, hogy a nagymester kénytelen volt először Budō Taijutsu-ként, majd Ninpō Taijutsu-ként leírni az általa oktatott stílust, hogy megőrizze annak komolyságát. Sokak szemében ugyanis a ninják harcművészete csakis a kémek, vagy erkölcstelen bérgyilkosok technikáinak összessége lehet. De ha a ninják egyszerű bérgyilkosok lennének, mi szükségük lett volna leírni a technikáikat? Látott már valaki olyan bűnözőt, aki leírja a technikáit arról, hogyan kell lopni, vagy gyilkolni? Természetesen nem.
Egy-egy iskola anyaga ember-ember közötti tudástranszfer révén száll mesterről mesterre: az iskola élén a mindenkori Sōke áll. Egy Sōke (örökös) feladata, hogy továbbadja és fejlessze mindazt a tudást, amit a mesterétől kapott. Hatsumi mester összesen 9 tradicionális japán harcművészeti iskola “örököse”, azaz tulajdonosa. Ebből 3 kötődik a ninják, 6 pedig a szamurájok harci tudásanyagához. Ez a kilenc rendszer kiegészíti egymást, de nem keveredik össze. Hatsumi volt az első, aki a 9 iskola anyagát szintetizálta, és az eredményt – egyfajta alaptudást – külön ismeretanyaggá formálta. Így született meg a Bujinkan.
"A tanítvány egy nap feljut a csúcs közelébe, és meglepve veszi észre, hogy valami egészen mást kapott, mint amire számított. Szembe találja magát a ténnyel, hogy amit idáig kész harci technikának gondolt, az csupán szakmai bevezetés volt. Ekkor egészen új távlat nyílik meg előtte, átértékeli az eddigi haladást. Az iménti cél voltaképpen bejárattá válik egy újabb, ismeretlen és hatalmas világhoz. A tanítvány megpihen egy kicsit, amikor elnyerte a danját, él az alkalommal, visszatekint és átgondolja a fejlődését. Ám késznek kell lennie arra, hogy tekintetét a legutóbb elhagyott pontról az újabb magasság felé fordítsa, és tovább induljon…”
