2024.12.30.
Egy naptári év lezárása és a következő indítása szinte mindenki számára - még a spiritualitással, vallásokkal nem igazán foglalkozók számára is - különleges időszak. Persze itt is érvényes, hogy “Ahány ház, annyi szokás” - így harcművészként különösen érdekes lehet a magyartól jelentősen eltérő japán hagyományok és szokások megismerése. Míg Magyarországon a szilveszteri ünneplés jellemzően a baráti társaságokról, pezsgőről, petárdákról, mulatozásról, majd a nehezen induló január elsejéről szól, addig Japánban az Újév lényegét a nyugalom, a befelé fordulás, a családi együttlét, valamint a spirituális megújulás adja.
A japán naptári hagyomány szerint az évváltás az egyik legjelentősebb cezúra az időben, amikor nemcsak a naptár lapja fordul, hanem a háztartások, a közösségek és a társadalom egyfajta rituális megtisztuláson mennek keresztül. Felmerülhet a kérdés, hogy miért január elseje és miért nem a holdév kezdete a fontos egy történelmileg erősen a Kínai Császársághoz kötődő országban. A régi időkben, mielőtt Japánban hivatalosan is a nyugati naptárt kezdték alkalmazni (Meidzsi-korszak, 19. század vége – 20. század eleje), a holdnaptár szerint ünnepelték az újévet. Ez néhány évtizeddel ezelőtt változott meg, így ma már január elseje a hivatalos újév kezdete. Ennek ellenére számos hagyomány még mindig őrzi a keleti naptár szerinti megközelítést (például a zodiákus állatövi jegyeket), így a régi és új szokások sajátos keveredése figyelhető meg. 2025 például a Fa Kígyó éve lesz (ld. Az erről szóló FB bejegyzésünk).
Dojo-vezetőként nemcsak a harcművészeti edzéseken keresztül szeretném átadni a japán kultúra szellemiségét, hanem a hagyományok és ünnepek keretei között is. Fontosnak tartottam tehát egy ismertetőt arról, miért olyan kiemelt jelentőségű ez az időszak az országban. Az alábbi blogbejegyzés a japán Újév (japánul: Oshōgatsu) ünneplésének hagyományait és szokásait mutatja be. Az Újév Japánban az egyik legfontosabb ünnep, amelyet nagy tisztelet, családi összetartás, hagyományos ételek és spirituális rituálék öveznek. Bár a globalizáció, a városi életforma és a modern szokások is rányomták bélyegüket a mai Oshōgatsu-ra, mégis mindmáig erősen jelen van a tradíció, a múlt tisztelete és a családi kapcsolatok fontossága. Az alábbiakban lépésről lépésre tekintjük át, miként telik a japán Újév előtti időszak, az évváltás éjszakája és az új év első napjai, kiegészítve történelmi háttérrel, kulináris különlegességekkel, vallási vonatkozásokkal és a modern társadalom hozzáállásával.
Előkészületek az Újévre: nagytakarítás, dekorációk és szimbolikus kellékek
A japán Újévre való felkészülés már december közepétől megkezdődik. Ennek egyik legfontosabb eleme az óévi nagytakarítás, melyet „ōsōji”-nak neveznek. A szó szerinti jelentése „nagy takarítás”, de valójában sokkal többről van szó. Ez nem csupán egy közönséges takarítás, hanem szimbolikus gesztus: a ház, az iroda, a dojo megtisztítása a múlt év porától, gondjaitól, rossz energiáitól. A fizikai tisztaság összeolvad a lelki tisztulással, hiszen a Japánok hisznek benne, hogy a rend és a tisztaság helyet ad az isteni energiáknak és a szerencsének.
Fontos az év lezárásának jelzése szimbólumokban is. Az otthonok bejáratánál gyakori dísz ilyenkor a kadomacu, amely fenyő- és bambuszágakból, valamint más növényi elemekből készített kompozíció. Ez a dekoráció a bőség, a termékenység, a hosszú élet és a szerencse szimbóluma. Az elnevezésben a „kado” ajtót, „matsu” pedig fenyőt jelent, így a kadomacu szó szerint az „ajtó-fenyőt” jelöli. Emellett elhelyeznek shimenawa nevű szalmaköteget és más szimbolikus tárgyakat, melyek a tisztaságot és az ártó szellemek távoltartását szolgálják.
Az év utolsó napja: tésztaevés, énekverseny és 108 gongütés
December 31-e, a szilveszter a toshikoshi soba fogyasztásának napja. Ez a hajdinalisztből készült tésztaétel hosszú szálainak köszönhetően a hosszú és szerencsés életet jelképezi, hasonlóan a kínai tésztahagyományokhoz. A soba ugyanakkor könnyen elvágható tészta, így azt mondják, hogy aki megeszi, könnyedén „átvágja” a múlt évi szerencsétlenségeket, és letisztult, friss kezdetre számíthat az újévben.
A toshikoshi soba szó szerinti fordításban „évátlépő tészta”, amelyet általában este fogyasztanak, ezzel mintegy áthidalva az ó- és újév közötti időszakot.
A toshikoshi soba elkészítésének számtalan módja van: melegen fogyasztva egy egyszerű dashi alapú levesben, esetleg tempurával vagy más feltétekkel kiegészítve. Modern, városi lakók gyakran ramen-t vagy más tésztafélét esznek hasonló jelkép gyanánt, de a hagyományos toshikoshi soba továbbra is népszerű. Ha valaki szeretné itthon is megünnepelni ezt a hagyományt, könnyen beszerezhet hajdinalisztet, és készíthet házilag sobát. Az interneten rengeteg recept található, például a Just One Cookbook (https://www.justonecookbook.com/) nevű oldalon, amely részletesen leírja, hogyan készül a toshikoshi soba. Bár nem feltétlenül egyszerű elsőre, de kiváló módszer a japán kultúra gyakorlati megélése szilveszterkor.
Szintén december 31-én kerül sor az egyik legnagyobb televíziós eseményre, a Kouhaku Uta Gassen-re (Vörös-Fehér Éneklőverseny), melyet az állami NHK csatorna sugároz. Ez a műsor a japán popkultúra nagy neveit vonultatja fel, és generációk nőttek fel azon, hogy az éjféli visszaszámlálást megelőzően ezt nézték a családdal. Míg Magyarországon gyakoriak a pezsgős koccintások, bulik, Japánban a szilveszter inkább meghitt, családi körben zajló esemény. Az emberek ritkábban mennek ki az utcára zajongani vagy petárdázni.
Az éjféli harangozás (joya no kane) Japánban a buddhista templomokban zajlik: 108 harang- vagy gongütés hallható, amelyek a buddhista tanítás szerint az emberi vágyak számát jelképezik. Minden egyes harangütés egy-egy vágyat segít elengedni, így az emberek „megtisztult” lélekkel léphetnek át az új évbe.
Az Újév első napja: napköszöntés és irány a szentély
Az új év első napja, január 1-je a japán családok számára az egyik legjelentősebb ünnepnap. A legtöbb munkahely és iskola több napra bezár, így az Újév első néhány napja valójában az év legfontosabb családi ünnepe Japánban.
Régi hagyomány, hogy január 1-jén a japánok korán kelnek, és - lehetőleg egy magaslati ponton - megnézik az év első napfelkeltéjét. Ezt japánul hatsu-hinode néven emlegetik, és a megújulás, a szerencse és a jó kezdet szimbólumaként tartják számon. A szokás lényege, hogy a napfelkeltét szemlélve köszöntsék az új esztendőt tiszta lélekkel, pozitív várakozással és reményekkel. A szokás eredete minden bizonnyal a Napisten mítosza körül keresendő.
Hagyomány az is, hogy január első napján az emberek felkeresik a szentélyeket és templomokat, ezt a látogatást nevezik hatsumōdének. A hatsumōde az év első szentély- vagy templomlátogatása (buddhista templom vagy shintō szentély), amikor az emberek imádkoznak egészségért, szerencséért, jólétért az elkövetkező évre. Gyakran sorban állnak a híres szentélyek előtt (a toplistás helyek több tíz- vagy százezres (!!) tömegeket fogadnak néhány nap alatt), a családok és barátok együtt mennek, áldást kérnek, omamori nevű szerencseamulettet vásárolnak, és szerencsét próbálnak az omikuji nevű jövendőmondó cédulákkal. Ha a cédula jó szerencsét jósol, elteszik, ha rosszat, gyakran egy szentély környékén lévő kötélen vagy fán hagyják, hogy a rossz szerencse elmaradjon.
A hatsumōde nemcsak vallási, hanem közösségi esemény is, mely során az emberek kimondottan élvezik az együttlétet. A szentélyek általában színes lampionokkal, különleges díszítésekkel készülnek az eseményre. A forró amazake (édes, alkoholos rizsital), a street food és a színes ajándéktárgyak teszik hangulatossá a szentélykörnyéket. Meglepő módon a tolongás, a hosszú sorok sem szegik kedvét a látogatóknak, sokan kifejezetten az ilyenkor tapasztalható élénk, ünnepi hangulat miatt kedvelik a hatsumōde-t.
Bizonyos értelemben ez a szokás különösen szépen kapcsolódik a harcművészetekben alapvetőnek számító törekvéshez is a szellemi nyugalomra és az alázatra. A templom vagy szentély előtti meghajlás, a kézmosás (temizu) és a közös ima mind azt a rituálét hordozza, amely a tisztelet és a tisztulás fontosságát hangsúlyozza. Ugyanilyen meghajlást és tiszteletet mutatunk ki a dojo-ba lépve, a tatami-ra lépve, vagy amikor a mesterünknek köszönünk.
További újévi szokások, ételek, tárgyak
Hagyományos Újévi ételek: Osechi-ryōri, ozōni és a kulináris szimbolika
A japán Újév elképzelhetetlen az ún. osechi-ryōri nélkül, amely hagyományos újévi ételek díszes lakomája. Az osechi dobozok – általában lakkozott, emeletes, gyönyörű fekete-piros fadobozok – tele vannak szimbolikus jelentésű ételekkel. Minden egyes fogásnak saját üzenete van a hosszú élettől a jóléten át a termékenységig. Néhány példa a leggyakoribb osechi-alkotóelemekre:
-
Datemaki: Édes, feltekert omlett, mely a tudást és a kultúrát jelképezi.
- Kuro-mame: Édes, fekete szójabab, melynek fogyasztása az egészségért és szorgalomért történik (a „mame” szó egészséget, életerőt és szorgalmat is jelenthet).
- Kazunoko: Heringikrák, a termékenységet és a családi gyarapodást jelképezve.
- Konbu tekercsek: A „konbu” szójáték a „yorokobu”-val (örülni), így a boldogságot, örömöt szimbolizálja.
- Tazukuri (édes szójaszósszal főtt szárított szardínia): A bőséges termést, a gazdagságot hivatott elősegíteni (A nevében a „ta” (田) a rizsföldre utal, ami a bőséget jelképezi).
Az osechi ételek gyakran már az év vége felé elkészülnek, és a dobozokba rendezve az új év első három napjában is fogyasztják őket. Erre az időszakra általános a vendéglátóhelyek és boltok bezárása, így a családok otthonról, előre elkészített fogásokból látják el magukat. Az osechi-ryōri nemcsak gasztronómiai élmény, hanem családi közösségformáló erő is: generációk adják tovább a recepteket, a tudást, és a közös étkezések alkalmával megerősödnek a családi kötelékek.
Az Újév szintén jellegzetes étele az ozōni nevű leves, melynek központi eleme a mochi (ragacsos rizstészta). Az ozōni régiónként változik; Kantó területen inkább áttetsző, szójaalapú levesben szolgálják fel, míg Kanszai régióban fehér miso alapú a lé. A mochi rágós állaga és egyszerűsége az egyszerű, de stabil és hosszú életet szimbolizálja, és a családi egységet is kifejezi.
Dekoráció
A japánok az újévi időszakban különleges dekorációkkal díszítik fel otthonaikat és munkahelyeiket. A legfontosabb dekorációk:
1.
Kagami Mochi: Két (néha három) kerek, fehér rizssütemény egymásra helyezve, a tetején gyakran egy daidai (keserű narancs) vagy egyéb citrusféle, esetleg egy kis levél díszítés. A kerek forma a „kagami” (tükör) elnevezésre utal, ami az ősi időkben a napot és isteni erőt szimbolizálta. A Kagami Mochi a családi oltárra, a tokonomába vagy más jól látható helyre kerül. Az ünnepek vége felé szokás megenni a benne lévő rizst, általában levesbe vagy sült ételbe téve, ez jelképezi az isteni erő „elfogadását”.
2.
Kadomatsu (erről már volt szó): Fenyő- és bambuszágakból készült dísz, amelyet a bejárat mellé helyeznek. A fenyő (matsu) a hosszú élet, a bambusz (take) pedig a rugalmasság és a növekedés szimbóluma. Azt tartják, hogy ezek a díszek hívják meg az ősök szellemeit és az isteneket az otthonba, és segítenek biztosítani a jövő év szerencséjét.
3.
Shimekazari: Szalmából font, rizsből és papírcsíkokból álló szent kötelék, amellyel az ajtót vagy az autót, kerékpárt díszítik. Ez a shintō hiedelemvilág része, melynek célja, hogy távol tartsa a rossz szellemeket, és tiszta teret teremtsen az újév kezdetére.
Mindezek a díszek a megtisztulás és a pozitív energiák befogadásának jelképei, amit a harcművészeti hagyomány is erősen támogat. A dojo szellemisége is fontosnak tartja, hogy a tér és a benne élők „megtisztuljanak” a rossz hatásoktól, és ezáltal lehetőség nyíljon a fejlődésre.
Újévi üdvözlőlapok (Nengajō)
A japánok számára rendkívül fontos a társadalmi kapcsolatok fenntartása, és az újévi üdvözlőlapok (nengajō) küldése egyfajta társadalmi kötelesség is. Ezeket a kártyákat (hasonlóan a magyar karácsonyi képeslapokhoz) barátoknak, családtagoknak, kollégáknak és üzleti partnereknek küldik el. A japán posta külön erőfeszítéseket tesz, hogy a feladott képeslapok pontosan január 1-jén érkezzenek meg a címzettekhez. A lapon gyakran szerepel az aktuális kínai állatövi jegy – például egy nyúl, sárkány vagy kutya, vagy 2025-ben a kígyó –, valamint jókívánságok. A nengajō-k küldése fontos szociális jelzés, a hálát, a tiszteletet és a kapcsolat fenntartását jelképezi. Aki ilyen kártyát kap, biztos lehet benne, hogy a feladó gondolt rá az új év beköszöntekor. Ma már egyre gyakoribb az elektronikus üdvözlet, de a papír alapú nengajō továbbra is rendkívül népszerű.
Újévi pénzadomány gyermekeknek: Otoshidama
Az újévi ünnepekhez kapcsolódik a gyerekek által régóta várt szokás, az otoshidama, ami nem más, mint pénz ajándékozása a fiatalabb családtagoknak. A gyermekek színes, dekoratív kis borítékban (pochibukuro) kapják a pénzt szüleiktől, nagyszüleiktől, nagynéniktől, nagybácsiktól, attól függően, hányan vannak a szűkebb-tágabb családban. Az otoshidama szokása a gazdagodás, a jövőbe vetett hit és a gondoskodás jelképe, ami erősíti a családon belüli kötelékeket és a fiatalok megtanulják megbecsülni ezt a támogatást, akár félretéve a kapott összeget, akár személyes kis célokra költve.
Az év első álma: hatsuyume
Japánban egy kedves szokás az „év első álmának” kiemelése. Hagyományosan azt mondják, hogy ha valaki január 1-jéről 2-ára virradóan hegyet, sasmadarat vagy padlizsánt lát álmában, akkor szerencsés lesz az évben. Ezek az elemek (Fuji, Taka, Nasubi) a siker és a szerencse hármas szimbólumai. Bár ez már inkább babona, mégis sokan viccesen felidézik éjjeli álmukat illetve a kapcsolódó szimbólumokat az újév első reggelén.
A harcművészetek újévi nyitóünnepsége: Kagami Biraki
A japán harcművészetekben különösen fontos újévi szertartás a
Kagami Biraki (鏡開き), ami szó szerint „a tükör megnyitását” jelenti. Ez egy tradicionális ceremónia, amit általában január közepén, a dojo-ban vagy szervezett formában tartanak. Ekkor a harcművészek összegyűlnek, hogy közösen kezdjék meg az újév edzéseit, és egyfajta spirituális, rituális keretek között tisztelegjenek a harcművészetek ősi mesterei és hagyományai előtt.
A Kagami Biraki eredetileg a szamurájok körében volt szokás, akik a fegyverek és páncélok megtisztítása után egy ünnepi összejövetelt tartottak. Ma már inkább egy szimbolikus edzés, bemutató vagy közös összejövetel, amelyet gyakran a „kagami mochi” (lásd feljebb) megtörésével és fogyasztásával koronáznak meg. Ez Japánban általában a 11. vagy 15. napon történik, de a modern dojókban változhat az időpont.
Hazánkban a Japánból származó egyesületek egy része szintén átvette ezt a hagyományt, és január első vagy második hétvégéjén tart közös nyitóedzést. A Kagami Biraki tökéletes alkalom arra, hogy az összes tag (legyen kezdő vagy haladó) egy időben találkozzon, és meghatározza az éves terveket, célokat. A ceremónia során néha sake-t (rizsbort) is fogyasztanak (természetesen csak jelképes mennyiségben), és különböző, szimbolikus jelentőségű falatokat esznek, ezzel is megidézve a japán hagyományokat.
Ezen túl a Japánban működő dojo-kban gyakran szerveznek speciális, gyakran extrémnek számító év eleji edzéseket. Például vannak, akik télen, a hideg vízben, folyóban vagy vízesésnél végeznek misogi jellegű megtisztító gyakorlatot, miközben a zen meditáció vagy a harcművészeti formagyakorlat részeit végzik. Ez kiválóan tükrözi a harcművészetek és a spirituális hagyományok összefonódását: a test megkeményítése a természettel való szembenézés által, valamint a lélek megtisztítása a szélsőséges körülmények közepette.
Az Újév napjai és a családi együttlét
Az új év első három napja, azaz január 1-je, 2-a és 3-a, gyakran pihenőnapok Japánban. Ezeket a napokat shōgatsu sanshinichi-nak is nevezik. A családok ekkor együtt vannak, beszélgetnek, tévét néznek, játszanak, pihennek, és persze élvezik az osechi és más hagyományos ételek ízét. A hivatalok, a kisebb boltok zárva tartanak, így a városok nyugodtabb arcukat mutatják. Ez az időszak lehetővé teszi, hogy az emberek lelassuljanak, maguk mögött hagyják az előző év gondjait, és gondolatban megtervezzék az előttük álló esztendőt.
Az új év különösen fontos időszak a japán vállalatok számára is, hiszen a hivatalos évkezdet gyakran céges üdvözleteket, megállapodások megújítását és terveik átgondolását jelenti. Sokan küldenek újévi üdvözleteket üzleti partnereknek is, jelezve a kölcsönös megbecsülést és a jövőbeni együttműködés reményét.
Hagyományok és modernitás: Az Újév változó arcai
Bár a fent leírt hagyományok szilárdan gyökereznek a japán kultúrában, a modern társadalmi változások az Oshōgatsu ünneplésére is hatással vannak. A fiatalabb generációk közül néhányan inkább külföldön töltik a téli szünetet, síelnek, vagy más vakációs programokkal köszöntik az évet, nem feltétlenül fordítva ekkora hangsúlyt a hagyományos rituálékra.
A nagyvárosokban néhány bevásárlóközpont és étterem már január 1-jén is kinyit, hogy a turisták és a modern életforma kedvelői számára alternatívát biztosítson. Ugyanakkor továbbra is erős a társadalmi elvárás, hogy az évváltás időszakában az emberek a család felé forduljanak, részt vegyenek a szokásokban legalább minimálisan, hogy a hagyomány ne kopjon ki a köztudatból.
Az internet és a közösségi média elterjedése szintén hat a hagyományokra. Ma már online is küldhetünk nengajō-t, digitális kártyákat, és a hatsumōde-ról készült képek, videók gyakran rögtön felkerülnek a közösségi oldalakra. Ennek hatására a fiatalok körében kialakul egyfajta hibrid ünneplés, amelyben megfér egymás mellett a több évszázados szentélylátogatás és a legújabb technológiai trend.
A japán Újév magyar szemmel
Egy magyar ember számára, aki a szilvesztert tűzijátékokkal, pezsgővel, hangos bulikkal, utcabálokkal és barátokkal szokta köszönteni, a japán Újév csendesebbnek, visszafogottabbnak tűnhet. A középpontban a család, a tradíciók és a spirituális újrakezdés áll, miközben a társadalmi közeg sokkal inkább a nyugalom és a tisztelet kultúrájára épül.
A japán Újév inkább hasonlítható a magyar karácsony családi meghittségéhez és a húsvét vallási-spirituális jellegéhez, semmint a magyar szilveszter hévvel és zajjal teli pillanataihoz. Mindez jól mutatja, hogy az ünnepek sajátos jelentést kapnak az adott kultúrán belül, és mennyire eltérő lehet egy és ugyanaz a naptári esemény két távoli ország életében.
Persze - ahogy már korábban is említettük - a globális hatások mindkét országban érezhetők: míg a magyar fiatalok körében is terjed a csendesebb szilveszterezés, a külföldi utazás vagy az újévi jógaóra divatja, addig Japánban is megfigyelhető némi közeledés a nyugati típusú ünneplés felé (például tűzijátékkal vagy partik szervezésével a turisták kedvéért). Elképzelhető, hogy néhány évtized múlva még több japán család lesz, aki a szentélylátogatást akár virtuális valóságon keresztül éli meg, vagy az osechi-ryōri egy része „okos konyhában” készül, netán nem hagyományos alapanyagokból. Mindez persze spekuláció, akárhogy lesz is, a japán társadalom mindig is képes volt a hagyományt és a modernitást harmonikusan ötvözni.
Zárszó: Mit tanulhatunk mindebből a dojo-ban?
Fentebb láttuk, hogy a japán Újév nem csupán egy nap, hanem egy hosszabb, akár többnapos ciklus, amelyben a családok, barátok és a közösség tagjai közösen készülnek fel a megújulásra. A fizikai takarítástól a szimbolikus szentélylátogatáson át a gondosan elkészített osechi ételekig, minden egyes elem azt szolgálja, hogy az emberek lelkileg és testileg tisztán lépjenek át az új évbe. Ez egy olyan ünnep, mely a spirituális elmélyülés és a családhoz, közösséghez való kötődés egyik legfontosabb alkalma.
Fontos hangsúlyozni, hogy a japán újév hagyományai jóval túlmutatnak a konkrét rítusokon és ételeken: a tisztelet, a megtisztulás, a közösség és a köszönet kifejezésének fontosságát hangsúlyozzák. Számunkra, akik a japán harcművészeteket gyakoroljuk, ez különösen inspiráló lehet. A dojo egyfajta „mikrokozmosz” – amilyen a hozzáállásunk ott, olyan a hozzáállásunk az életben is. Ha megtanuljuk, hogy tudatosan, tiszta lélekkel lépjünk a tatamira, és hálásan gondoljunk az előttünk járókra, a mestereinkre, akkor ez a szemlélet magánéletünkben is utat tör.
Az újév tehát kiváló alkalom arra, hogy:
1.
Önvizsgálatot tartsunk: Melyek voltak az elmúlt év kudarcai és sikerei? Mit viszünk magunkkal, és mit szeretnénk hátrahagyni?
2.
Célokat tűzzünk ki: Készíthetünk listát arról, milyen technikákat, formagyakorlatokat vagy fizikai állapotbeli javulást szeretnénk elérni.
3.
Közösséget építsünk: A Kagami Biraki vagy egy közös nagytakarítás során jobban megismerhetjük egymást, és erősíthetjük az összetartozás érzését.
4.
Elmélyedjünk a tradíciókban: Legyünk nyitottak a japán kultúra iránt, akár díszítünk Kagami Mochit, küldünk Nengajō-t a mesternek, vagy egy rövid meditációval nyitjuk az évet.
5.
Megőrizzük a kihívások szeretetét: Legyen az 108 ismétléses edzés, téli „misogi” vagy csak egy nehezebb gyakorlatsor; a nehézségeken való túllépés új távlatokat nyit a fejlődésben.
Végezetül bízom benne, hogy ez a hosszú blogbejegyzés nemcsak információkkal gazdagít, hanem inspirál is mindenkit arra, hogy az újévet a japán harcművészetek és kultúra szellemében ünnepelje. A szokások, hagyományok és rítusok segítenek abban, hogy ne csak technikailag, de spirituálisan és emberileg is fejlődjünk. Így válik a dojo valódi élettérré, ahol nemcsak a test, hanem a lélek is erősödik – és az újév ennek csodás kezdőpontja lehet.
Források és ajánlott oldalak
KÖVESS MINKET